A Jonathán útja: hogyan lett egy amerikai almából magyar klasszikus?
Kevés gyümölcsfajta története mutatja be olyan jól a magyar gyümölcstermesztés átalakulását, mint a Jonatháné. Egy amerikai véletlen magoncból Magyarország egyik legfontosabb almafajtája lett. Évtizedeken át meghatározta a hazai termesztést és kereskedelmet, később azonban fokozatosan háttérbe szorult. Története nem pusztán egy fajta felemelkedéséről és hanyatlásáról szól, azt is megmutatja, hogyan változik meg egy gyümölcs értéke a termőhely, a termesztési gyakorlat és a piac változásával.
Amerikából érkezett
A Jonathán alma az Egyesült Államokból, New York államból származik. A 19. század elején Philip Rick woodstocki birtokán kelt véletlen magoncként tartották számon. Jesse Buel ismerte fel a jelentőségét, amikor Jonathan Hasbrouck ügyvéd elvitte hozzá megkóstolni az új almát. Buel a felfedező iránti tiszteletből nevezte el a gyümölcsöt. A fajtát 1829-ben mutatták be a massachusettsi kertészeti egyesületnek, az Esopus Spitzenburg magoncaként.
A Jonathán a 19. század folyamán gyorsan terjedt az Egyesült Államokban, majd Európa több almatermesztő vidékén is meghonosodott. Magyarországi megjelenésének pontos története azonban nem ilyen egyértelmű.
Mikor érkezett Magyarországra?
A hazai megjelenésről több eltérő történet maradt fenn. Ezek nem feltétlenül zárják ki egymást, a fajta több úton is eljuthatott az ország különböző vidékeire.
Bereczki Máté pomológus 1882-ben azt írta, hogy oltóvesszejét Fazekas Károly barátjától kapta 1876-ban. A vessző Lekehalmáról, Szolnok megyéből származott, ahol a fajtát már korábban is ismerték.
Egy 1901-es visszaemlékezés szerint a Jonathánt egy Amerikából érkezett cseh kertész hozta Magyarországra az 1850-es évek elején. A kertész gróf Szapáry József fegyverneki birtokán dolgozott, és ott terjesztette a fajtát. Neve azonban nem maradt fenn.
Egy harmadik történet az 1849 után Amerikába menekült magyar tisztekhez köti az oltóágak hazajuttatását. A korabeli szerző maga is felvetette, hogy ez akár legenda is lehet.
A korai hazai termesztés mellett szól, hogy egy 1896-os beszámoló a Bereg megyei Jonathán-ültetvényeket már negyvenévesként említette. Ez az 1850-es évekre utal, de önmagában nem bizonyítja, hogy a fajta ekkor jelent meg először Magyarországon.
A pontos első érkezésnél talán fontosabb, hogy a 19. század második felére a Jonathán már több vidéken megvetette a lábát.
A Jonathán-láz
A 19. és a 20. század fordulóján a Jonathán valóságos divatfajtává vált. Egy 1912–1913-as szaklap-visszatekintés szerint terjedése eleinte észrevétlen volt, majd „valóságos Jonathán-láz” söpört végig a termesztőkön. Régi gyümölcsösöket oltottak át vele, és új ültetvényeket telepítettek.
A fajta neve a kereskedelemben is értéket képviselt. A korabeli beszámolók szerint a kereskedők a Jonathán iránti kereslet miatt más, gyengébbnek tartott fajtákból is nagyobb mennyiségeket vásároltak fel.
A Jonathán sikere tehát nem csupán a gyümölcs tulajdonságain múlt. A termesztők, a kereskedők és a vásárlók elvárásai együtt emelték az egyik legkeresettebb hazai almafajtává.
A siker ára
A korabeli szakírók ugyanakkor a fajta gyenge pontjait is ismerték. Egy 1913-as írás például vitatta, hogy a Jonathán minden fekvésben és talajon jól termeszthető volna. Kényes fajtának tartotta, amely a hűvösebb, nedvesebb termőhelyeken adott igazán jó minőségű gyümölcsöt. Melegebb, szárazabb vidékeken a termés hamar lisztessé válhatott, és veszített piaci értékéből.
A betegségekkel szembeni érzékenység szintén komoly hátrányt jelentett. A Jonathán különösen fogékony a lisztharmatra és az almavarasodásra. A korabeli szaklapok ezért arra figyelmeztettek, hogy a fajta rendszeres gondozás és növényvédelem nélkül könnyen csalódást okozhat.
Ez fontos ellentmondás, mivel a Jonathán egyszerre volt keresett, jó minőségű gyümölcsöt adó fajta és olyan alma, amelynek sikeréhez megfelelő termőhelyre, gondos termesztésre és növényvédelemre volt szükség.
A népszerűség tehát nem jelentette azt, hogy mindenütt egyformán jól lehetett termeszteni.
A felfutástól a visszaszorulásig
A 20. század második felében a Jonathán a Starking és a Golden Delicious mellett a magyar nagyüzemi almatermesztés meghatározó fajtái közé tartozott. Később azonban megváltozott a fajtaszerkezet.
A KSH 2007-es adatai szerint a Jonathán még ekkor is a legnagyobb területi arányú almafajta volt a hazai ültetvényekben. A későbbi adatok már a részesedés csökkenését mutatták: a 2012-es fajtafelmérésben az Idared került az első helyre.
A változás nem egyetlen okra vezethető vissza. A fajtaválasztást befolyásolták a termesztési tulajdonságok, a növényvédelmi igények, a tárolhatóság, a piaci elvárások és az új fajták terjedése is. A Jonathán korábbi előnyei így egy megváltozott termesztési és kereskedelmi környezetben már nem minden esetben bizonyultak elegendőnek.
Közben a magyar almatermesztés egésze is átalakult. Az ültetvényterület és a termésmennyiség hosszabb távú változását azonban külön kell vizsgálni a Jonathán fajtaarányának alakulásától: a két folyamat összefügg, de nem azonos.
A Jonathán története ezért nem egyszerűen egy eltűnt fajta története. Inkább annak példája, hogyan veszítheti el vezető szerepét egy korábban rendkívül sikeres gyümölcs, miközben továbbra is része marad a hazai termesztésnek és kertészeti örökségnek.
A Jonathán öröksége
A történetnek van egy érdekes genetikai utóirata. Az Idaredet 1942-ben az Egyesült Államokban a Jonathán és a Wagener keresztezésével nemesítették. A Jonagold pedig a Jonathán és a Golden Delicious keresztezéséből született.
Vagyis a Jonathán nemcsak a régi ültetvényekben és a kertészeti emlékezetben él tovább. Genetikai öröksége olyan fajtákban is jelen van, amelyek később részben átvették a helyét.
Egy almafajta története nem ér véget attól, hogy elveszíti korábbi piaci szerepét. A Jonathán példája arra emlékeztet, hogy a termesztés történetében a siker soha nem pusztán a fajta tulajdonságain múlik: ugyanilyen fontos az a világ is, amelyben termeszteni és értékesíteni kell.
Felhasznált források
- Angyal Dezső: A Jonathán-almáról. Gyümölcskertész, 1912.
- Korponay Kornél: Tapasztalatok régi és új almafajtákkal – A Jonathán. Gyümölcskertész, 1910
- Kovássy Ákos: Jonathán. Gyümölcskertész, 1901.
- KSH: Alma-, körte-, kajszi- és őszibarack-ültetvények adatai, 2007 és 2012.
- MTA REAL: Magyarország Kultúrflórája – Az alma.
- Nagytóthy-Tóth István: Hogyan lett a Jonathan-ből Jonatán. Kertészet és Szőlészet, 1970
A legfontosabb gyümölcsfélék termésmennyiségének változása 1990-2025 között.
A táblázat forrása: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu/stadat_files/mez/hu/mez0017.html?utm
Berecki Máté eredeti fajtaleírása. (1882)