Témák

Kevés gyümölcsfajta története mutatja be olyan jól a magyar gyümölcstermesztés átalakulását, mint a Jonatháné. Egy amerikai véletlen magoncból Magyarország egyik legfontosabb almafajtája lett. Évtizedeken át meghatározta a hazai termesztést és kereskedelmet, később azonban fokozatosan háttérbe szorult. Története nem pusztán egy fajta felemelkedéséről és hanyatlásáról szól, azt is megmutatja, hogyan változik meg egy gyümölcs értéke a…

A direkttermő szőlőfajták magyarországi története Kevés növény sorsa annyira ellentmondásos a magyar kertészet történetében, mint az úgynevezett direkttermő szőlőfajtáké. Olyan szőlőkről van szó, amelyek a 19. század végén, a filoxéravész idején és az azt követő évtizedekben fontos szerepet kaptak a magyar szőlőtermesztés újjáépítésében. Fajtákról, amelyeket később törvényekkel próbáltak visszaszorítani, sőt kiirtani. És olyanokról is, amelyek…

Amikor ma valaki „reziliens kertről” vagy „vízhiányra tervezett kertészetről” beszél, könnyen azt hihetnénk, hogy ez a szemlélet a klímaválság szülötte, a legutóbbi évtized találmánya. Egy 1902-ben, A Kert című folyóiratban megjelent írás azonban azt mutatja, a kérdés — hogyan építsünk szép, élő kertet ott, ahol nincs elég víz — több mint 120 éve is ugyanilyen…

Kevés talajjavító anyagról gondolkodunk olyan ritkán, mint a mészről. Pedig a régi kertészeti és talajtani szakirodalomban fontos szerepet kapott: a talaj szerkezetétől a tápanyagok feltáródásán át a talajbiológiai folyamatokig számos jelenséget kapcsolatba hoztak vele. A századforduló szakírói nem egyszerűen azt kérdezték, hogy „kell-e mész a földbe”. Azt vizsgálták, milyen talajban, milyen mennyiségben és milyen célból…

Ha ma valaki egy durván visszavágott, csonka koronájú utcai fa mellett elhalad, hajlamos azt hinni, hogy ez egy modern, gondatlan korszak terméke. A korabeli szaklapok azonban azt mutatják: a kérdés, hogyan bánjunk a városi fák koronájával, mikor indokolt az ifjítás, és mikor válik az pusztítássá, már száz éve is élénken foglalkoztatta a szakmát. A vita…

Amikor ma valaki a Duna–Tisza közi Homokhátság kiszáradó tavairól, elapadó kútjairól hall, hajlamos azt hinni, hogy egy vadonatúj, kizárólag a mai klímaváltozáshoz köthető jelenségről van szó. A korabeli szaklapok és a történeti feljegyzések azonban egy jóval régebbi, réteges történetet mesélnek el – amelyben a szárazság nem ismeretlen vendég, a vízháztartás átalakulásának egyes okait és következményeit…

Kevés magyar település mondhatja el magáról, hogy három, országosan is szamon tartott kertészeti örökséget adott a hazának: egy szőlőfajtát, amelyből világrekord termés és ma is érmes pezsgő született, kettő kajszibarack fajtát, amelyek az ország gyümölcsöseinek meghatározó részét adják, és egy pezsgőgyártó hagyományt, amely fél évszázad alatt kétszer épült újjá a semmiből. Ez a történet nem…

Van egy fa, amely kétszáz éven át a magyar Alföld megmentőjeként élt a köztudatban – ma viszont sokan vádlottként tekintenek rá, miközben ott, ahol egykor a legnagyobb szolgálatot tette, most maga is pusztul. Ez az akác története, ami pontosan azt a kérdést veti fel, amit a történeti kertészet szemszögéből mindig érdemes feltenni: mit jelent, ha…

Miért tartották sokáig értéktelennek a homokot? A Duna–Tisza közi homokvidék évszázadokon át a magyar mezőgazdaság mostohagyermeke volt. A 18. század második felétől a kortársak egyre gyakrabban emlegették a futóhomokot. Petőfi Sándor is megörökítette a Kiskunságról szóló sorai­ban a szélvész építette és döntötte homokdombokat. Ez nem költői túlzás volt. 1793-ban Kisteleken a mozgó homok nemcsak a…

Fogkefével megmenteni egy szőlőt? Elsőre tréfának hangzik. Pedig Jókai Mór 1898-ban saját kertészeti tapasztalatait írta le A Kert című folyóiratban. A lisztharmat ellen nem a kor drága és bizonytalan ellenszereit választotta, hanem egy egészen egyszerű eszközt. Jókai Mórról legtöbben regényíróként beszélünk. Pedig legalább ennyire szenvedélyes kertész és szőlősgazda is volt. Svábhegyi kertjében évtizedeken át figyelte…